Bipoláris zavar, hmmm...

Nos, ha már itt vagy, akkor ez azt jelenti, rokon lelkek vagyunk. Hadd ölellek át...

Ha-ha-ha, vicceltem.

De a kérdés továbbra is az, mit keresünk mi itt. Ezen címszó alatt. Mi az, hogy bipoláris zavar és miért pont én, kérdezed te, jogosan.

Félreértés ne essék, nem sorolok mindenkit a műfajba, aki épp erre tévedt, puszta véletlenségből. Vannak külső szemszögűek is, fejlett normalitásérzékkel, minden elmebajt és társait kerülendő és elítélendő.

Nos, hadd idézzek akkor, minden kérdést tisztázandó egy külső, a témában hangadó meghatározást  a bipoláris zavarról, a Wikipédiából:

A bipoláris zavar^[1][2] (bipolar disorder (BD)) – úgy is ismert, mint mániás depresszió (manic depression (MD)) – egy pszichiátriai kórkép, utalva a mánia (vagy hipománia, vagy kevert fázis) és a klinikai depresszió (depressziós, vagy egykedvű/levert hangulat) váltakozásaira, egy hosszabb időtartamon keresztül.

Az egészséges átlag emberek által időnként tapasztalható feldobott jókedvvel, és levert hangulattal szemben egy bipoláris zavarban szenvedő beteg rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokon megy keresztül, melyek akár hónapokig is eltarthatnak.^[3]

Nos, ez volna. Az a bizonyos egyszer fent, egyszer lent-érzés, annyi különbséggel, hogy nem előre történő megrendelésre. Hanem amikor úgy jön neki. Pont, mint a kamaszkori pattanások. Emlékezz csak vissza azokra az időkre. A séma körülbelül ugyanúgy néz ki: Fontos munkád, megbízatásod van? Betör a depresszió. Vagy randevúzol a rég áhított kedvessel? Netán éppen holnap lesz az esküvőd? Ne aggódj, a depresszió nem hagy ki téged ez alkalommal sem. Legfennebb meghempergőzik az szemiaktivitás álarcában,  az áldozatot megtévesztendő.

A pattanásokra azonban mindig volt egy csodakenőcs. Ezekre azonban nincs. Legfennebb, ha szerencsés vagy, szembenézhetsz ismerőseid szánalmat kifejező pillantásával. Ha meg nő vagy, esetleg elbújhatsz a PMS-tünetek álarca mögé.

De a bipolaritásra már nehezebb megoldást találni, mikor lent vagy.

Mikor meg fent, akkor meg nincs miről beszélni. Hisz ez ama állapot, melyet megőrizendő mindent hajlamosak lennénk elkövetni. Na jó, majdnem mindent:)

A hanyatlás és a megújulás váltakozása a természet és a világ örök rendje..., és a miénk. Hanyatláshoz mégsem kell tudás, vagy akarás. Destruktív erők közrejátszanak bekövetkeztében, ezért sok  esetben nem tudjuk megfékezni a hanyatlást. A sajátunkat sem. 

Viszont a hanyatlás pillanata lehet új erőgyűjtés a felemelkedésre.
A hanyatlás a felemelkedés tervezése, tanulása. A hanyatlás pihenés, készülődés, ,,téli álom".
A felemelkedés pedig az álom megvalósulása.